Nagy Veronika festőművész, grafikus kiállítása

Számomra a legfőbb inspiráló erő a természet. Benne látom az isteni rendet és tökéletességet minden tökéletlenségével és szabálytalanságával együtt. Benne fedezem fel a női élet biológiájának párhuzamait. Azt gondolom és tapasztalom, hogy nagyon nehéz ma a nyugati társadalomban nőként az ősi női attribútumokat megélni. Például a harmóniát. A nő, mint a természet is, állandóan változó, kiszámíthatatlan, ösztönös, szenvedélyes, szabálytalan, ezerarcú - míg társadalmunk egyre inkább a racionalitás, szabályozottság, technológia felé tolódik, egyre távolabb a természettől, megfosztva magunkat sok-sok feltöltő energiától, rituálétól, ritmustól. A szellem és az anyag nem szemben állnak egymással, hanem egységet kéne, hogy alkossanak. Művészetemben ezt a kapcsolódást és harmóniát élem meg. Képeim nem állítások, hanem saját szubjektív élményeken alapuló kérdés feltevések. Tudunk-e még visszatérni a Földanyához? Hogyan kapcsolódott a korábbi és hogyan a saját korosztályom és a fiatalabbak?A performance-ról:
Régóta szerettem volna összekötni a képzőművészetet a mozgással, kortárs tánccal és pár éve összeállt bennem egy elképzelés. Tudtam, hogy ezt nem egyedül akarom megcsinálni, hanem közösen más amatőr táncosokkal és némi profi segítséggel, hogy egy igazi művészeti alkotás szülessen. Ehhez inspiráló és nyitott társakra találtam a Footnotes Tánc Egyesület tanárai és két barátnőm személyében. Az inspirációt A tölgy - az erdő szíve című francia dokumentumfilm zenéje adta, mely Cyrille Auforte zseniális alkotása.A koreográfia közös alkotás, mindegyőnknek benne vannak a gondolatai, érzései, mozdulatai a nőiség és természet témában.